- végre, horgászhatunk is egy kicsit –
(pontyozás)

Ha rálőttük az alapozó etetést a kiszemelt helyre, csalizunk, bedobjuk cájgunkat és várunk. Mint mondtam, ez nem igazán a várakozásról szól. Meg kell érdemelnünk a horgászélményt, hisz nagyon sok energiát fektettünk be! Ennek érdekében, ezek után sem pihenhetünk, hátradőlve a széken.

Az előző részben pontyozással kezdtünk – kezdjünk most is azzal. A félős pontyot, legtöbbször az etetés mellől lehet megfogni. A szél irányát figyelve, alul ellenkező irányban halad az áramlat, arra teríti etetőanyagunkat az alsó sodrás. A kajából kioldódó aroma is, arra fejti ki hatását. Pontyunk megjelenését, tehát abból az irányból várhatjuk. Menjünk elé, de etetésünk központja ne tolódjon – maradjon ugyan ott! Ha etetésünk pontos volt, nem kell sokat várni halunk megjelenésére. Akasztás után ajánlott csak, újra bolygatni a vizet. Etetőanyagunkat az etetés centrumába lőjük. Ekkorra kezünkben kell lenni az iránynak és a távolságnak. A csontit és a kukoricát az úszóra.

Alap esetben az előkénk fekszik a talajon úgy, hogy a jelző ólom éri a feneket. Ez rögzíti, szinte mozdulatlanná teszi a fenéken felkínált csalinkat. Zsinórunkat, ha hibátlanul süllyesztettük, akkor igen sokáig marad egyhelyben, csalink. Nagyon fontos, mert a ponty kapását – ha nincs tömegében – ki kell ücsörögni.

Láttam már, olyan horgászokat is, akik egy az egyben fenekeznek úszós technikával. Hosszú előkén kínálják fel csalijukat, nagyobb eresztékkel, mint valójában a mélység. Az úszóról igen sok súlyt vesznek le (lamellás, önsúlyos úszóról), amit a zsinóron helyeznek el. Az összes ólmot összehúzzák, és a talajon pihentetik. Dobás és süllyesztés után a szerelést a víz mozgása kifeszíti. Az úszót úgy választják meg, hogy a lehető legtovább maradjon egyhelyben – ne merítse meg az áramlat. Ez a típusú horgászat biztos, határozott kapást jelez, amit elhibázni sem lehet. Gúnyosan, önakasztós módszernek nevezném. Hátradőlve várják az öngyilkos halakat.

Lehetőségünk van, az előkénken is elhelyezni ólmot. Hosszabb előkénket az apró sörét ólom teljes nyugalomban tartja a kívánt helyen. Ilyen esetekben a zsinórunkon egy főólmozást helyezünk el a mélységnek megfelelően a jelzőólmot pedig, vagy érintőre rakjuk, vagy a fenék felett helyezzük el. Pontos mélység jelölése mellett, ez egyszerű feladat.

Ezek ellentéte, amikor egyáltalán nem rakunk zsinórunkra ólmot. A karbon antennás úszóra, annyi lapocskát teszünk, hogy azt, egy mini forgó bemerítse. A forgót bemérjük a fenékhez és tökéletes süllyesztés után, jelzőólomként fogja közvetíteni a kapást. Igen érzékeny az így elkészített szerelés, mert a hal nem sok ellenállásba ütközik. Az elhúzós kapások jól láthatók, de az emelősnél, nagyon ébernek kell lennünk. Ez a szerelés igazán, kapástalan időben eredményes. A víz mozgása meghúzza szerelésünket, hatására fellibben csalink, aminek a potyka nem tud ellen állni - reflexszerűen nyúl, horgunk után.

A vízközti pontyozást, talán elképzelni sem tudtam volna, ha nem látom Walter Tamás videóját. Bőséges kukoricás alapozó etetés után a csontit, ragasztás nélkül folyamatosan lövi az etetésre. A behulló csontira feljön a hal a fenékről, amit osztott súlyozású, testnélküli waggler úszós szereléssel fog meg. Fárasztás közben sem hagy ott bennünket a hal, csak lentebb húzódik az etetésünkre. A csontit legfeljebb 20m-ig lehet, ragasztás nélkül lőni, így csak egyes tavakon lehet ezt a módszert kivitelezni. Ami még fontos lehet: csak megfelelő halsűrűség mellett próbálkozzunk az ilyen típusú horgászattal!

Sikeres horgászatunk múlhat azon, hogy mindig a megfelelő szerelést alkalmazzuk az adott tavon. Ez a rutin, sokéves, horgászattal eltöltött idő alatt alakul csak ki. Addig is, a legegyszerűbb módja, hogy ne hibázzunk, ha horgászat előtt tájékozódunk. Felvilágosítást, sporttársainktól, a horgász boltostól, vagy a helyi pecásoktól kaphatunk. Egy jó tipp: mindig legyünk, nagyon alázatosak, mert a „zöldfülűeket” szívesen oktatja mindenki!

Ha a kapások sűrűsége kielégítő, akkor minden a helyén van. Stratégiánkat jól választottuk meg és a kivitelezés is jól sikerült. Ha azonban nincs - vagy, csak ritkán van kapás, vagy a megakasztott halak zöme merítés előtt leakad horgunkról - akkor kezdhetünk gondolkodni, mit is rontottunk el. Meg kell tanulni gyorsan váltani, mert kevés a horgászatra szánt idő Azért beszélek mindig, 4-5 órás horgászatról, mert a matchbotos horgászat egy intenzív, sportos és ebből kifolyólag fárasztó is mind az izomzatnak, mind a szemnek. Arról nem is beszélve, hogy igen sok időt vesz igénybe az előkészület és az összepakolás. Mindennel együtt, egy napos pecáról beszélek – és ez nem túlzás…

Amin tudunk változtatni, az a szerelésünk, a csali, a csali felkínálásának helye és módja, előkénk hossza és mérete, a horog mérete, az ólmozás, valamint az úszó mérete.

A főbb szerelési módozatokat, fentebb említettem – innentől bízzunk képzelőerőnkben, hogy a megfelelő taktikát válasszuk. Ha mégsem működik, váltsunk!

Betérve, bármely horgászboltba, láthatjuk, milyen félelmetes választékkal állnak rendelkezésünkre a pontynak készített csaliból. Különböző ízesítésű kukorica, pellet, mini bojli, gyurma, különbféle pufi és persze csonti és giliszta. Mindenki, igazítsa pénztárcájához, hogy miből- és mennyit vásárol. Bíznunk kell benne, hogy mindent jól csináltunk és halaink érdeklődését felkeltettük. Bíznunk kell abban – ha kapásig még nem is jutottunk el - hogy az etetés környékén tartózkodnak, csak nem a tökéletes csali tetszeleg horgunkon. A rendelkezésünkre álló választékból próbáljuk megkeresni, a szája ízének megfelelőt. Csalinkat váltogassuk, esetleg kombinálhatjuk is egymással – készítsünk szendvicset! Ha így sem tudjuk kapásra ingerelni őket, akkor próbáljuk csalinkat, aromával bolondítani. Ha eltaláljuk, a víz minőségéhez alkalmazkodó, vagy a halak, évszaknak megfelelő ízlésvilágát, csodákra képes az így felkínált harapnivaló.

A csalink felkínálásának helye és módja a következők szerint történhet. Kedvencünk, szeret a talajon, fejre állva étkezni. Alsó állású szája bizonyítja ezt. Kézenfekvő szerelés a fektetett előke. Mindez addig tökéletes, amíg agyagos, kemény tómederben, vagy horgászott álláson kísérletezünk. A halak, kifürdik az iszapot, így kemény helyen próbáljuk, horogra csalni őket. A kevésbé horgászott részen vastag, lebegő iszappal találkozhatunk, amely elfedi csalinkat. Itt érintőn, vagy felette próbáljuk a ponty érdeklődését felkelteni. Iszapos részen, ha mégis fektetett előkével próbálkozunk, akkor ólmozzuk meg előkénket, a horgot, pedig könnyítsük csalinkkal, vagy emeljük ki egy pufival.

Változhat horgászatunk alatt a szél iránya is, ami az optimális helyet átrendezi – máshová lőjük a csontit, kukoricát – más irányból kell várni a halak közeledését. A tavak nagy részének van egy beömlő és egy kiömlő csatornája, átöblítéses rendszerrel működik. A két zsilip között – ha működik a rendszer - van egy alapvető mozgása a tónak, amit a szél módosít és, hogy ne legyen ilyen egyszerű, még a meder alakulata is befolyásolja, etetőanyagunk, terítési irányát. A legbiztosabb ezért az, ha megkeressük a ponty tartózkodási helyét. Etetésünk központját körbe dobálva, előbb, vagy utóbb, rátalálunk, a halak által előnyben részesített helyre.

Az utóbbi időben, felkapott helyek, horgászkörökben az intenzíven telepített, magán kezelésben lévő horgászvizek. Az ilyen tavak felboríthatják, évek alatt kialakított elképzelésünket a ponty fogásáról. A tó eltartó képességének többszöröse a halállomány. A nagy halsűrűség miatt, az etetés központjában is lehet a potyka tökéletes tartózkodási helye, és még a folyamatos etetést is elnézik nekünk. A divatos pelletek, minibojlik alkalmazása miatt, a tó lakói hozzászoktak, szinte csak ezt eszik. Összetételét úgy alakították ki, hogy szervezetének minden igényét kielégítse. Ezért fordul elő az, hogy match botunkon, hajszál előkén kell felkínálni, e csalikat.

Előkénk hosszát és méretét, valamint a horog méretét együtt kell tárgyalni! Bizonyos méretű horoghoz, bizonyos vastagságú zsinór illik. Ezek mérete és nagysága, nagyban függ az évszaktól, a halak kapókedvétől. Kora tavasszal, késő ősszel, vagy frontos időben vékony, hosszabb előkét használjunk, kisebb horoggal (30-40cm hosszú, 12-14-s átmérőjű zsinóron 10-12-s horgot). A gyengén étkező pontyokat így hamarabb lehet, horogra csalni. Ha potykáink elemükben vannak, akkor keményíthetünk. Rövidíthetjük előkénket, hogy gyorsabb legyen, jelzésértékű szándékuk. Vastagabb előkén, nagyobb horgot is tehetünk fel (15-30cm hosszú, 14-s átmérőjű zsinóron, 8-10-s horgot), így gyorsabb és biztonságosabb, szákba vezetni halainkat.

Az ólmozáson is lehet módosítani. Fix súlyozású, waggler úszó esetén (pl. 3+2) a jelölés első része az úszó önsúlyát jelzi, ami az úszóba van beépítve. A második részét a zsinórunkon kell elhelyezni. Ezzel a résszel lehet, kísérletezni, horgászat közben. Közvetlenül az úszó alá téve, az úszó önsúlyát növelhetem, ha kevesebb ólmot szeretnék fenék közelben elhelyezni. Lehet a fő és a jelző ólmot módosítani úgy, hogy az egyiket csökkentve, növelem a másikat. A lehetőség, korlátok között mozog. Nagyobb mozgási eshetőséget ad a lamellás úszó. Az önsúlyát megszüntetve (levéve a lamellákat) a kiegyensúlyozáshoz szükséges összes ólmot a zsinóron helyezhetem el. Ennek ellentéte, amikor a lamellákkal súlyozom ki az úszót. Ilyenkor a zsinórra, egyáltalán nem kell, ólmot rakni. Láthatjuk a két véglet között, mennyivel nagyobb a módosítási lehetőség az előző úszóhoz képest!

Az úszó méretének és típusának, alkalmazkodnia kell a meghorgászandó távolsághoz és a mélységhez. Helyes az úszó választásunk akkor, ha kényelmes, határozott dobás mellett az alapozó etetésen túl esik le úszónk, tíz méterrel. Ez a távolság a zsinórunk süllyesztéséhez kell. Annál érzékenyebb szerelésünk, minél kisebb úszóval horgásszuk meg, ugyanazt a távolságot. Ez a méret, változtatásra szorul akkor, ha feltámad a szél. Ilyenkor nagyobb úszóra cserélünk, mert így pontosabb a dobás. Fordítva cselekszünk, ha a hajnali szél, megnyugszik. Nagyobbra cseréljük akkor is, ha menet közben rájövünk, hogy intenzív a víz mozgása és a választott jelzőt, nem lehet stabilan a meghorgászandó részen, egyhelyben tartani. Finomíthatunk, úgy is, hogy a teli antennát, karbon antennára cseréljük. Sőt! Maga a karbon rész sem mindegy, hogy milyen hosszú. A hosszú karbon, stabilabban áll az áramló vízben. Ragozhatnám még, de inkább az úszók bemutatásánál, majd összegzem!

Végre pecáztunk is, egy kicsit! Ha sikerült halat fogni, ráéreztünk valamire, vagy hasznos információt szereztünk. Ha nem fogtunk semmit, ne keseregjünk! Biztos vagyok benne, hogy kellemesen elfáradtunk és nem a nyomasztó munkahelyi problémák jártak az eszünkben! Ha, strandra mentünk volna ki, halat ott sem fogtunk volna, de – nagy valószínűséggel - valamelyik munkatárssal, biztos összefutunk és onnantól, csak dolgozunk… Ez a peca az, ami annyira sportos, annyira munkás, hogy maga a hal fogása, már nem is fontos! Gyakorlással és a tapasztalatok rögzítésével, annak is eljön az ideje!

A következő részben, keszegezünk!

-Molnár-

Share